A Haza szolgálatában immár 67. éve

A Magyar Honvédség 25. Klapka György Lövészdandár az alakulat jogelőd katonai szervezetének megalakulásának 67. évfordulója és halottak napja alkalmából megemlékezést tartott a tatai helyőrségben.

Az eseményen részt vett Michl József, Tata Város Polgármestere, Farkas Gábor rendőr dandártábornok, a Komárom-Esztergom Megyei Rendőrfőkapitányság, megyei rendőrfőkapitány, Kelkó Balázs tűzoltó alezredes, a Komárom-Esztergom Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, igazgató-helyettese. Továbbá Bakos Sándor alezredes, a Komárom-Esztergom Megyei Védelmi Bizottság titkára, az alakulat volt parancsnokai közül Básti Gyula és Szekeres József nyugállományú ezredesek, valamint a Honvéd Bajtársi Egyesület képviseletében Sárközi József nyugállományú ezredes és Lázár Ferenc nyugállományú alezredes.

A megemlékezés első része a parancsnoki épület előtt található Klapka téren kezdődött 9 órakor. Az elöljáró köszöntése után közösen elénekelték a Himnuszt, majd ezt követte Horváth Gábor dandártábornok ünnepi beszéde. Beszélt a jogelődök viszontagságos és kihívásokkal teli időszakairól „ Vajon mit szólnék, ha röpke három év leforgása alatt három helyőrségbe kellett volna költözni, folyamatosan változó szervezeti struktúra mellett, a követelmények irgalmatlan kényszerében?”, továbbá ismertette az idei év külföldi és belföldi szolgálati feladatait kezdve az Irakból és Koszovóból hazatért kontingensektől, az államhatár menti biztosítási feladatok és az elrendelt gyakorlatokon át, egészen az újabb missziós felkészítésig. Kiemelte, hogy a múltunk ismerete és megértése becsületre kötelez és cselekvésre ösztönöz, ezért „Hazánk és nemzetünk érdekében együttes erővel, egymást segítve haladunk tovább előre, jelszavunkhoz híven: „Hittel és Becsülettel!”. Az ünnepség első részét a beszéd után koszorúzás és díszmenet zárta.

A megemlékezést folytatva a résztvevők átvonultak a hősök emlékművéhez, ahol Markovics Milán Mór százados, az alakulat római katolikus tábori lelkésze mondott beszédet és áldást. Beszédében elmondta, hogy „bármi is pontosan az élet értelme, végsősoron a halál miatt válik értelmessé”, ezt a kérdést feszegeti Gárdonyi Géza – Ha meghalok című verse is: „az a halott a koporsóban nem én vagyok. Csak hamu az, elomló televény. A láng eltűnt. A láng, – az voltam én.” Kiemelte, hogy „az az igazi hős, aki meri az életén túlmutató nagyobb valóságért saját életét felajánlani, mert valójában nem tudjuk, mit vár el tőlünk az élet, csak annyi bizonyos, hogy cselekedni kell és rendületlenül haladni előre”. A beszédét Kossuth Lajosnak tulajdonított imával fejezte be, ezzel tisztelegve mindazoknak, akik már nem lehetnek velünk. Végül az emlékműnél koszorút helyeztek el, és meggyújtották az emlékezés gyertyáit. Az esemény zárásaként a vendégek egy technikai bemutatón ismerkedhettek meg az alakulat által bemutatott modernizált fegyverekkel és új technikai eszközökkel.

További képek elérhetőek itt:

A Haza szolgálatában immár 67. éve